Ezer ok a szerelemre
Vannak tárgyak amelyekbe egyszerűen, néha nyomósabb ok nélkül beleszeret az ember. Egy ív, egy forma, egy fényhatás és bekövetkezik a varázslat. A képen látható lámpa a 20.század második felének terméke, korszakának igen jellemző darabja.
A világ figyelme a hatvanas évek végén és hetvenes évek elején a magasba, a távoli űr felé fordult. A tárgyak kerekded formái egyre nyúlánkabbá váltak, mígnem a hetvenes évek derekára, a folyamatos leegyszerűsödés jegyében az iparművészet minden területén karcsú, már-már vonalszerűen stilizált darabok születtek. Ezt a kellemesen légies felfelé nyújtózást látjuk ezen a lámpán is, összefonódva a korszakra szintén rendkívül jellemző és mindent átszövő praktikussággal. Több funkció, jobb használhatóság, ez a korszak jelmondata, teret adva ezzel a gurulós ládaszékeknek, a forgatható, kerekes vagy újságtartós asztaloknak, lámpával vagy anélkül, és minden egyéb fellelhető variációnak.
A mi finom ívű vas lámpánkat egy hasznos kis üveg asztal egészíti ki, melynek színe egységes a nád alapanyagú ernyővel. Valamilyen megállapíthatlan fehéres szürke, esetleg fehéres kék szín, amely hűvös eleganciát kölcsönöz a vonalszerűen kiralyzolódó alaknak. A fekete lkovácsolt vas lámpatest felülete, forrón, hengerrel kialakított díszítést hordoz. Az egyszerű megjelenés mögött sok munka, és sokféle anyag rejtőzik. Vas, üveg és nád, tűz és víz, jing és jang, ezer ok a szerelemre, ráadásul embertelenül jól néz ki, főleg amikor felkapcsoljuk.