Viktoriánus elegancia
A jelenlegi nemzetközi lakberendezési áramlat önnön letisztultságát, egy egy elképesztően gazdagon díszített bútordarab kontrasztjában kívánja megmutatni. Ez minden művészet kedvelőnek jó hír, hiszen szerét ejthetjük ismét a díszes és cikornyás darabok ízlelgetésének.
Ezen a területen az angolszászok a mai napig remekül teljesítenek, kiapadhatatlan forrását jelentik a méltóságteljes, díszes modorosságnak, így ezen a héten a Brit birodalom felől tekintenénk a megunhatatlan iparművészet felé. A 18. század második felében Párizsban az udvari klasszicizmust egy rövid pihenővel a császári empír váltotta, miközben Londonban a háborúkat szorgalmasan vívó III. György közelített az elmebaj felé. Fia, IV. György, lelkes híve volt a Francia kultúrának és életstílusnak, melyben apja elmélyülő őrületének köszönhetően 1811-1820 között Régensként merülhetett el. Neki köszönhetjük a Regency stílust, mely a merev angol látásmód könnyed francia stílus által történt néhány évtizedes fellazítása. A formák és a bohó díszítések elegáns egyvelege tükrözi az ipari forradalomban megtáltosodott angol polgári ízlést. Persze semmi sem tart örökké, főként ha nincs törvényes örökös. Hét éves kitérővel IV. György halála után, 1937-ben unokahúga, Viktória királynő került az Angol trónra és megkezdődött Nagy-Britannia újabb virágkora, a Viktoriánus korszak. Az erkölcsi szilárdság és erényesség alapvető követelmény volt, melyek kifejeződése az építő és az iparművészetben éppoly komolysággal jelent meg, mint a Királynő birodalomnak példát mutató fellépésében. A Viktoriánus stílus egybeesik az európai historizmussal, teljes palettán követve végig a 19. század második felében a neoreneszánsz, neobarokk, majd neoklasszicista stílusokat. Utóbb kialakult a teljes eklektika, melyben a harmóniát jellemzően az apró, virágmintás kárpitok és drappériák teremtették meg, néha többszáz év bútorművészetét átívelve.
.jpg)
Ezen korszak népszerű angol bútor típusa a sarok szék. Tekintélyt parancsoló, eklektikus stílusú bútordarab. Gazdagon faragott, esztergált díszítései magabiztos gazdagságot sugallnak. Az elegáns, anyagában virágmintás, vajszínű kárpit finoman illeszkedik a nehéz bútordarabhoz. Olyan sokszor láttam már ezeket a motívumokat, most mégis másnak hatnak. Az esztergált oszlopok a merev ónémet bútorokról, a finom akantuszlevél faragások a neoklasszicista darabokról köszönnek vissza. A háttámlán megjelenő vad ornamentika mintha egy mitológiai mesevilág természetközeli felfogását idézné. A rusztikus, viktoriánus elegancia, angolszász kényelemmel emelkedik ki egyszerűnek tűnő kontinentális társai közül, és tart görbe tükröt a kifinomult minimalizmus elé.