Skandináv felfogás, avagy lenyűgözően nyíltszívű bolondság
Gyermekkorom meghatározó filmje az Erik a Viking volt, a Monty Phyton fanyar humorú csapatának mainstream felfogású alkotása. A Viking kultúra és mondavilág megismerését jelentette ez számomra. Az északi ember elképzelését arról, hogy a harcban elesett hősök egy különb csarnokba kerülnek az égiek között. A harcban elesett hősök. Későbbi kutatásaim során rá kellett jönnöm, hogy a vad Viking nép bizony nem kímélte sem emberi életet sem a méltóságot, brutális kegyetlenséggel ölt és hajtott igába minden szembejövő embert. Hajós nemzet révén hatalmas területeket jártak be és fosztottak ki. Ők az elsőrendű ősei a skandináv nemzeteknek, természetesen némi keveredéssel, szétválással, kevés összevisszasággal. A középkorra, ahogy máshol, északon is kialakultak a nemzeti jellegű monarchiák, a Svéd, a Dán és Norvég királyság. Az ő történelmüket is háborúskodás és viszájság övezte. Norvégia mint egy kis ékszer vándorolt hol a Svéd, hol a Dán királyság fennhatósága alá. Művészettörténetük követte az európai folyamatokat, végigmentek a nagy stílusokon, amelyek itt is a helyi igényeknek megfelelően módosultak. Egészen a 20. századig haladt a párhuzamos fejlődés.
Aztán történt valami. Valami amit mi itt a földrész belsején már nem értünk. Kialakult egy olyan karakteres, a világ minden nemzetétől elkülönülő látásmód amely a skandináv országokat 100 év alatt a világ legélhetőbb, legtoleránsabb részévé tette. Az emberi értékek tisztelete, az alkotás szabadságának jelentősége hatja át a Skandináv és ezen belül a Svéd kultúrát. Bútoraik és lakberendezésük egyedülálló, modern képzőművészetük és iparművészetük meghatározó. Elképesztő humorérzék és életvidámság árad alkotásaikból. Valami olyan őszinteség, amely nem szorítkozik egyetlen érzés vagy pillanat kifejezésére, itt a mondanivaló jóval szélesebb sávon jön. Egy teljes egészet mutat. Egy bútordarab a világhoz való komplett hozzáállást hordozza, a festmény a maga teljességében jeleníti meg a témát vagy a karaktert. Nem kendőz, nem szépít. Teljes naturalitásában ábrázolja a jellemet, a formát.
Ez a kép az északi ember lebilincselő kedélyességét fejezi ki. Groteszk és mégis reális. A cigaretta teszi reálissá. Hiszen akár egy jókedvű svédet is beleláthatunk, vagy egy weekend túrista Britt tengerészt, aki már nem szomjas. Minden esetre reális irrealitás merül fel, ami igazán a skandinávok sajátja. Már csak arra nem tudok rájönni, hogy miképpen lett 900 év, azaz 45 generáció alatt Odin és Tor harcos népéből a földkerekség jelenleg legigazságosabb közössége és ennek mi köze ehhez a lenyűgözően nyíltszívű bolondsághoz.