Bod Éva a türkizkék nagymestere
Sokadszor szembesülök azzal a jelenséggel, hogy egy egy művészt az általánosan (műtárgy)kereskedelmi forgalomban lévő alkotásairól ismerünk, némileg azt gondolva mást nem is igazán csinált. Ám a művészek csibészek, szinte sosem csak egyfélét vagy fajtát csinálnak, folyton próbálkoznak, újítanak, kísérleteznek, nem bírnak magukkal és alkotói energiáikkal, szertelenek, érzékenyek és impulzívak.
Jelen tárgy alkotójával kapcsolatban is szégyenletesen kevés információval rendelkeztem, túl azon, hogy a 20.századi magyar kerámiaművészetének kiemelkedő kék színét tudta megalkotni. Ő Bod Éva, a kékek de legfőképpen a türkizkék szín nagymestere. Bod Éva érdekes élete 1924-ben Budapesten kezdődött. Családjáról, magánéletéről szinte semmit nem tudunk, ám az bizonyos, hogy 1948-ban, abban a jeles évben, amikor a nők számára Magyarországon megnyílt az összes egyetemi képzés lehetősége, az első hölgyek között kezdte meg tanulmányait az Elte Természettudományi karán. Kémia-fizika szakos tanárként végzett 1953-ban. Művészeti érdeklődését önképzéssel fejlesztette, majd 1960-ban kezdett kerámiával foglalkozni. Eleinte korongolt edényeket, tálakat, faliképeket készített, egyszerű formáit érdekes felületű és színvilágú mázakkal tette egyedivé. Vegyészként gondolkodott a művészetben, különleges felületkezelését kiapadhatatlan kísérletező kedve tette kiemelkedővé.
Már korai munkáin megjelenik az a klasszikus, erős türkíz kék szín, melynek legkülönbözőbb árnyalatai végigkísérik pályáját. Műhelyében sokan tanultak, dolgoztak, így oktatási ambícióit is kiélhette. Az évek során a durva felületű mázak elsimultak, inkább a fémes, grafitos csillogásra, a matt és a fényes felszín kontrasztjára terelődött a hangsúly. A leegyszerűsített, asszimetrikus formák egyre inkább klasszikus íveket kezdtek követni. A 80-as évek második felére művészete teljesen átalakult, érzelmes irányvonalat vett. Elkezdett figurális alkotásokat készíteni, melyek később meghatározóvá váltak nála. Kecses, gazdagon díszített nőalakjai megjelenítették a történelem, az opera és a balett rendkívüli nőalakjait.
Ő maga is egy páratlan nőalak volt. Autodidakta módon szerzett művészeti tudásával, szorgalmával és megújulni képes szemléletével a 20. század hangsúlyos alkotójává nőtte ki magát. Kiteljesedett, kreatív életművet hagyott maga után, és egy olyan felülmúlhatatlan kék színt, ami beégett a retinámba, az agyamba, az ízlésembe, a világomba, ami a kékek kéke lett nálam!