Osztankinói tévétorony, avagy 20. századi magassági mámor
Elképesztő vonzerővel hat rám és szerintem az emberiség jó részére a magasság. A nagy birodalmak erejük fitogtatására és/vagy isteni származásuk bizonyítására már az ókortól kezdődően hatalmas épületeket építettek. A Kheopsz piramis 146,5 méter magasságával majd négy évezreden keresztül birtokolta a világ legmagasabb épületének címét, mígnem a nyugati világ kezdte meghódítani az eget.
A katedrálisok építésével Európa a 14. század elején átvette a vezetést és jó ideig, egészen 1848-ig ki sem engedte a kezéből. Ekkor épült a Washington emlékmű és 169 méterrel elvette az elsőséget, melyet a 324 méter magas Eiffel torony felépülése hódított vissza. Ezután, a 20. század első felében következett a mindent túlszárnyaló art deco és az USA hatalmas felhőkarcolói ismét felülmúlták Európát.
A második világháborút követően a hidegháború és az egyre fokozódó verseny szükségessé tette a pontosítást és 1969-ben a Council on Tall Buildings and Urban Habitat, a világ legmagasabb épületeit nyilvántartó nonprofit szervezet pontosította a magassági verseny kategóriáit. Elkülönítették a szabadon álló tornyokat és az épületeket, melynek köszönhetően a világ legmagasabb szabadon álló tornyának címét az 1967-ben elkészült moszkvai Osztankinói TV torony nyerte el 540,1 méteres magasságával. Címét 1974-ig, a kanadai CN tower felépüléséig tartotta, majd egy 2001-es tűzvész utáni felújítás kapcsán 2003-ban négy évre ismét visszaszerezte de a Burzs Kalifa megépülésével végleg elveszítette.
A fotón látható, 1969-ben készült műanyag makett az Osztankinói TV torony apró mása, amely a szovjet avagy orosz ipar és tervezés büszkesége a mai napig. Számunkra egy időszak, egy rendszer furcsán vegyes életérzésének szimbóluma, mely kellemes és kellemetlen, megmosolyogtató és nosztalgikus érzéseket egyaránt hordoz. A torony és a mellette lévő minimalista formátumú, ám arányaiban monumentálisnak tűnő épületkomplexum stílszerűen egy rádiót tartalmaz, amelyet ha bekapcsolunk a torony felső része világítani, a szemlélő pedig mosolyogni kezd. Elbűvölő, ellenállhatatlanul dekoratív és rendkívül reprezentatív emléke a 20. századi űrkorszak versengésének, stílusának és az ember örök magassági vagy hatalmi mámorának.
Lakáskultúra online - Egy tárgy, egy történet