MOM óra és a magyar leleményesség
Sok szép óra fordult már meg a kezeim között s mindegyiknek volt valamilyen érdekes vonzereje. Némelyik a formája, némelyik képességei alapján vált kivételessé számomra. Ez a stílusos, mechanikus szerkezetű darab közel hetven éve mutatja az időt töretlenül. Igazán elegáns, késő art deco forma, melynek gyönyörű, fényesre politúrozott diófa tokjában található négyszögletes, arab számos számlapján Mom márkajelzés látható. A Magyar Optikai Művek és az általuk készített órák hazánk különlegességei közé tartoznak, tekintetbe véve, hogy történetüket igen sok kifejezetten érdekes külföldi befolyás tarkítja.
Az alapítás első lépcsője 1876-ban, a Kolozsvári egyetemen történt, ahol a Németországból áttelepült Süss Nándor műszerész létrehozta a Mechanikai Állomást, majd a Magyar Állam támogatásával 1884-ben Budapesten a Mechanikai Tanműhelyt, ekkor még kimondottan oktatási céllal. A század végén, majd a századfordulón rendezett világkiállításokon is aranyérmet nyertek, utóbbin Eötvös Lóránt preciziós ingájával. A később részvénytársasággá alakult üzem 1921-ben vásárolt lencsecsiszolási licenszel válik Preciziós Mechanikai és Optikai Intézetté, melyet 1930-ra fele részben már a Magyar Állam Honvédelmi Minisztériuma birtokolt. A történet legizgalmasabb része azonban az 1936-ban a Junghans-tól vásárolt óraszerkezet szabadalmakkal indult. Ezek közül egy kis felhúzható szerkezetet használták fel ugyanis a légvédelmi gránátok késleltetéséhez s ez hozott az 1939-ben Magyar Optikai Művek Rt. névre keresztelt vállalatnak ismét kivételes népszerűséget. Ebből az apró szerkezetből a világháború kitörése nyomán több százezer darab készült, ellátva a Német és a Britt fegyvergyárakat egyaránt. A gyártásában szerves részt vállaló Csőrsz utcai F épületrész ennek, vagy nem ennek köszönhette a bombatalálatok elkerülését, ezt máig kérdőjelek övezik. A háború azonban véget ért s a nagy Szovjetúnió birtokba vette a Mom-ot, majd ritka kivételként 1949 és 1952 között egy igazán hozzáértő szovjet vezető segítségével ismét felvirágoztatta azt. Ezután a vállalat visszakerült a Magyar Állam birtokába s a jó kezdés után remek folytatással szállított évtizedeken keresztül a keleti blokkba ébresztő és asztali órákat minden formában és kivitelben. Emellett a geodéziai műszerek, a fényképezőgépek és filmfelvevők gyártásban is jelentős szerepet vállalt, minden szegmensben kimagasló minőséget produkálva. A vállalat a világ haladásával lépést tartva még a számítástechnika őskorában is követte fejlődést, amelyet az 1980-as években Japán és a távolkeleti gyártók hirtelen térnyerése állított meg. A rendszerváltás végleg megpecsételte az akkor már igen rossz anyagi és fizikai állapotban lévő gyárkomplexumot, melyet később lebontottak s helyén lakóparkot és Mom park névre keresztelt bevásárlóközponotot építettek.
Így múlik el a világ dicsősége, mondaná édesapám, így nem múlik el a világ dicsősége válaszolnám én, ha épp itt lenne. Hiszen a gyönyörű, máig fegyelmezetten ketyegő óra most is itt van, és nem csak díszít, nem csak az időt mutatja, de egy évszázadnyi felfedezést a találékonyság tégelyében megolvasztó és felhasználó magyar leleményességet reprezentálja.