Bodrogi Kata - megigéző képzőművészet
.jpg)
Meggyőződésem szerint a művészet és annak megélése szorosan hozzátartozik életünkhöz. A művészetben megtalálhatjuk önmagunkat, örömeinket, bánatainkat, sőt, sokkal többet annál. Mindenkinek aki lakást rendez be azt a tanácsot adom, hogy néhány igazán hozzá illő képző vagy iparművészeti darabbal tegye egyedivé és igazán sokatmondóvá az életterét. Akik ezt megfogadták, később mindig jó szívvel és örömmel emlékeztek vissza a mondanivalómra, hozzátéve, hogy azóta is imádják a saját képükre formált otthont.
Ma egy olyan tárgyról és annak alkotójáról írok, akinek az alkotására már jó régen várok. Immár minimum egy évtizede történhetett, amikor betévedtem az általam egyik legnagyobbra becsült galériába, a Bardoni Enteriőrbe az egyik Műtárgyak éjszakáján. Éppen egy fiatal művésznő porcelán kiállítása zajlott. Nem nagyon tudom szavakba foglalni amit a műalkotásainak hatására éreztem. A kézzel készült porcelán lámpák és világító formációk elképzelhetetlenül varázslatos hangulatot teremtettek. Minden munkájában a tűz, a lélek és a test egységét éreztem. Megtapintva az érdekes, minden alkotáson kissé eltérő struktúrát, összesűrűsödött bennem a baba bőrének bársonyossága, a nagymamám sprőd, ráncos kezének érintése, minden amin a testünk keresztül megy egy teljes életen keresztül. A lehelet vékony porcelán anyag olyan bámulatos sejtelmességgel adta át magát a fénynek, olyan hihetetlenül gyengéden engedte keresztül magán a ragyogást ami azonnal megigézett.
A művésznő, Bodrogi Kata, 1974-ben született Budapesten és egész fiatal korát a kortárs balett, azaz a mozgás művészete foglalta le. A Budapest Kortárstánc Főiskolán végzett, balett táncosként, ezután a Budapest Balett táncosa lett, majd a Vígszínházhoz szerződött. Bár rendkívül tehetséges táncos volt hátsérülése miatt 1995-ben felhagyott a táncolással, s később Londonba költözött. Itt ismerkedett meg a képzőművészettel és a porcelánnal. 2002 és 2006 között a London Metropolitan University Képzőművészeti és Alkalmazott Művészeti szakán tanult és szerzett diplomát. Diploma munkájával beválasztották a legjobbak közé, a New Designers Collection-be és a Bond street-en állíthatta ki alkotásait. Ekkor fejlesztette ki a rá jellemző finom, áttetsző, kézzel és koronggal egyaránt megmunkálható porcelán alapanyagot, mellyel saját bevallása szerint a matéria határait feszegeti. Hazatérése után Kecskeméten mesterkurzusokon vett részt, többször állított ki Budapesten, Angliában és Németországban.
Most pedig itt van nálam az egyik hátborzongatóan hangulatos alkotás, egy lenyűgöző asztali lámpa. Amikor bekapcsolom forrongani kezd a lelkem, amikor kikapcsolom, csak nézem milyen finoman formálódik az anyag valódi testté, Kata elmondása alapján gerinc csigolyává. Nekem kicsit kagyló a tengerből és archaikus szarv is egyben. Minél tovább nézem annál több, újra és újra valami más alakul ki a szemem előtt. Aztán megint bekapcsolom és megint érzem ahogy felcsapnak a lángok a bensőmben. Az biztos, hogy becses helye lesz nálam, s ha egy kicsit megfáradnék, vagy megkeserednék, ismét bekapcsolom majd, hogy fényében és lényében megint megtaláljam önmagam.
