Pán, szatír avagy faun
Számomra egy műalkotás legfontosabb tényezője a téma, az alkotás tárgya, mondanivalója s az ez által keltett hatás. Ebben az esetben a hatás azonnali és minimum meghökkentő volt. Az elképedes tárgya, azaz a szóban forgó diszkancsó 1930 körül készült, mázas, kézzel festett kerámia. Készítője ismeretlen, jelzése nincs. Ötletes kialakításának köszönhetően egy Faun alak szolgál fogóként és kiöntő csőrként. De Faun e az alak, avagy Szatír vagy Pán? A görög és római mitológia újra és újra meglep engem. Lássuk csak.
Pán a görög mitológiában Hermész és Drüopé Nimfa fia volt, aki kecskeszarvakkal, farokkal és kecske lábakkal jött világra, s aki annyira megrémítette anyját, hogy az nyomban magára hagyta. Pán alakját legfőképpen hajthatatlan szexuális étvágya és nimfákkal való vad mulatozásai határoztak meg. Pán rendelkezett még egy különleges képességgel: elborzasztó üvöltésevel bárkiben szörnyű rémületet tudott kelteni, amelyet páni félelemnek, avagy pániknak hívunk.
A szatírok Dionüszosz isten kíséretéhez tartozó, ló vagy kecske farkú, disznó fülű, szőrös, patás lények, akik vidámságukról és bujaságukról ismertek. Mivel a szatirok dionusszosz kísérőiként az ókori görög szatír játék állandó szereplői voltak, később elterjedt nézet lett, hogy az irodalmi szatíra kifejezés, amely komikus-ironikus ábrázolására törekszik, a szatír szóból származik.
A Faunok a római mitológiában, ember testű, kecske lábú lények, az érzékiség és a csufolodo kedv szimbólumai. Carl Gusztáv Jung, a 20.század meghatározó pszichoanalitikusa archetípusként, a 8 alaptípus (Madonna, Anya, Amazon, Nimfa, Atya, Apa, Hős és Faun) egyikeként említi.
Nos, nem könnyű eldönteni melyikük az. A kancsó nyakán lévő szőlőinda motívumok sem segítenek sokat. Egy viszont biztos. Az elképedés megtörtént, a polgár pukkasztás állandó, már csak az a kérdés jókedvükben melyik irányba fordítsuk.