Kopcsányi margaréta tükör, egy virágos pillantás
Amikor egy lakás elkészül, talán már be is költöztünk, akkor érkezünk el a berendezés finomhangolásához. Már tudjuk pontosan hol is szeretnénk lerakni a kulcsot, hol lenne szükség még egy kis fényre, és hol szeretnénk még tükörbe pillantani. A lakás félreeső, ám annál jelentőségteljesebb pontjain elhelyezett finom apróságok segítenek mindennapjaink rendezettségének kialakításában. A szekrény amire a retikül kerül és az ülő alkalmatosság amibe érkezéskor azonnal lerogyhatunk, elengedhetetlen kiegészítők. Ezt a finoman erőteljes darabot egy előszobába képzelem, majdnem a bejárati ajtó mellé, pontosan női szemmagasságban. Körbefutó levél motívumai akár vidám margaréta hatást idéznek, akár ragyogó napot juttatják eszünkbe, mindenképpen archaikusan kellemes hatást keltenek. Anyaga vörösréz. Tűzben keletkezett anyag, amely hidegen is intenzíven tartja meg tüzes hatását. A 20. század második felének iparművészeti darabja. Készítője az 1933-ban született Kopcsányi Ottó, a 60-as, 70-es évek fémművészetének meghatározó alakja. Réz és bronz tárgyai, lakás kiegészítői, teljes palettát villantanak az egykori „lakáskultúra” kulisszái mögé. Doboz az asztalra, képkeret a szekrényre, gyertyatartó az ablakba, minden tevékenységhez készült egy-egy művészien megtervezett és kivitelezett darab.
A 60-as évek iparművészeit és alkotóit nagyban segítette a központosított, ám ennek következtében a művészetet igen hatékonyan terjesztő Iparművészeti Vállalat. Országszerte fenntartott 1800 üzletével tejes lefedettséggel kínálta a szigorúan zsűrizett, színvonalas, művészi berendezési tárgyakat. Az emberek pedig örömmel használták a dekoratív tetszetős darabokat. A margaréta tükör is ezen aprólékos korszak alkotása. És hát lássuk be milyen igaz: