Andy Vajna - medicine man

Zsenge korom nagy romantikus története volt a Medicine man, amelyben Sean Connery játszotta az idősödő géniuszt, aki különcségével megmenti a világot. Sokszor láttam, mindig remek élmény volt. Semmit nem tudtam a filmről az elbűvölő és ideálisnak tűnő apa figurán kívül. Elteltek az évek, megkopott az emlék. Ám élénken frissült fel amikor egy aukciós katalógusban megláttam egy "werkfotót" a film forgatásáról. Andy Vajna tárgyait árverezték. A katalógust nézegetve sajnáltam, hogy nincs sok millió Forintom, hogy megvehessek minden darabot ami tetszik. A kikiáltási árak egy igazi kegyetlen aukcióhoz illően rendkívül alacsonyak voltak, ezzel csábítva a tisztes számban megjelent közönséget licitálásra. Magam is vérmes reményekkel érkeztem az eseményre. Részletesen kidolgozott listával és egy jó korán lefoglalt ülőhellyel biztosítottam minden körülményt a sikeres licitáláshoz. Néhány tárgy amelyet szerettem volna, az első 10 tételben volt. Számítottam rá, hogy az elején még nagy lelkesedéssel zajlik majd a licit. Nem tévedtem. Az első 5 kinézett darab az orrom előtt szaladt olyan magasságokba amelyeket már nem tudtam követni. A leütési árak persze még így is messze alacsonyabbra sikerültek, mint azt a nagy producer Andy megérdemelte volna, vagy amit a nyugat európai, vagy akár az amerikai piac hajlandó lett volna megadni. Ez persze nem rossz hír akkor, ha magad még legalább 10 tételben érdekelt vagy. A moziplakátok és fotók az árverés második felében kerültek sorra. Legnagyobb izgalommal lengettem a tárcsát, harcoltam a végsőkig, taktikáztam, de hiába. Úgy tűnt minden elmegy az orrom előtt. Bruce Willis, Silvester Stallone, Arnold a Terminátorban, Arnold az oviban, Arnold izmosan, mind drágák lettek nekem. A Total Recall plakátnál majdnem sírtam. És akkor jött az utolsó reménysugár, az én jó öreg füves emberem. Az első fotónál kitartottam mint egy szikla, de nem nyertem. A másodiknál már remegő kézzel tartottam a tárcsát amikor elhangzott a mondat: ...és ha senki többet harmadszor… koppanás… és bemondták a tárcsám számát. Nem tagadom felkiáltottam örömömben. Megszereztem!

És pont ezt. Persze utána is próbálkoztam még, nem sok sikerrel. De Sean Conerry és esőerdőbeli társa, Lorraine Bracco, az enyém lett. Az első dolgom volt, hogy helyet találjak neki. Felakasztottam. Nézegettem. A lány tisztelettel és némi megvető daccal nézi a bölcs férfit, akinek szája szegletében ott a mindent tudó mosoly. Mi minden van ebben? Egy pillanat dekoratív lenyomata, gondolatok és életek kereszteződése. A falamon….  

Lakáskultúra Online