Kiss Roóz Ilona - itt van május elseje
A fal lakásunk dekorálásának kiapadhatatlan forrása. Milyenségéről sosem kell végleges döntést hoznunk. Ha már nem tetszik ami rajta van, egyszerűen leakasztjuk és felteszünk egy másikat, ami pillanatnyilag jobban kifejezi belsőnk állapotát. Talán ezért szeretek mindent ami fali dísz, legyen az papír, vászon, textil, avagy bármi egyéb. A képen látható kerámia fali plasztikában sokminden egyesül. Kiss Róoz Ilona, a 20.század egyik kiemelkedő keramikus művésze készítette. Már ezen ponton elgyengülök, hisz a nők iránti elkötelezettségem és lojalitásom azonnal megszólít. Az 1920 -ban született művésznő már 1936-ban, azaz 16 évesen felvételt nyert az Iparművészeti főiskolára. A legnagyobbak oktatták, mint Gádor István. A nehézségek őt sem kerülték el és bár igen hamar elismerték munkásságát, jó ideig megélhetését korongolt edények készítéséből biztosította.
Sajátos szín és formavilága az 1960-as évekre tisztult le. Játékos, naív alkotásai, figurái egyértelműen felismerhetők, szinte kivétel nélkül vidám, életigenlő tartalmúak. Ez a darab is ilyen. A tűzben keletkezett ősi anyag és a vizes színek kellemes egységet alkotnak. Párossága a következő elem, ami megérint. Két gyermek. Fiú, lány, jing és jang, fehér és fekete, a világ két pólusa, a kettősség, ami anyagi világunkban fogva tart mindannyiunkat, és ennek a lehető legkellemesebb kifejeződése. Ráadásul énekelnek, szerintem. Esetleg dúdolnak, bár készítésük idejét tekintve, ami az 1970-es évekre tehető, valószínűbb, hogy az “itt van május elseje” című dalt éneklik…. kánonban. Mi is lehetne a napsütéses, tavaszi időben ennél aktuálisabb? Azonnal egy helyet nekik a falon!